Ez az élénk csendélet egy nyári kert bőségével robban. A dália, a rézvirág és a papsajtkóró bősége, káprázatos színskálában, uralja a kompozíciót, egy finom kék-fehér vázából kibolyongva. A művész mesterien ragadja meg a textúrákat, a dáliák bársonyos szirmaitól a rézvirágok finom virágaiig, és a papsajtkóró szilárd száraiig, amelyek felfelé nyúlnak, mintha a fény felé törekednének. A mintás terítővel borított asztalon szétszórt szilvák egy csipetnyi édességet és megalapozottságot adnak a jelenetnek. A fény és az árnyék játéka figyelemre méltó, életszerű minőséget kölcsönöz a virágoknak, és a tekintetet az egyik virágról a másikra vonzza, buja bőséget keltve. A kompozíció a művész színek és részletek iránti szeretetének bizonyítéka, egy vizuális ünnep, amely örömöt és a természet múló szépségét idézi fel.