Ez a megkapó csendélet gazdag virágelrendezést mutat be egy terrakotta vázában, amely márvány párkányon nyugszik. A kompozíciót élénk piros mákok uralják, melyek aprólékosan fodros szirmaikkal lenyűgöznek, görbülő szárakkal játékosan táncolnak a váza földes, faragott felületén. Körülöttük halvány fehér és rózsaszín rózsák, fodros szegfűk és más virágok nyílnak, szirmaik úgy tárulnak, mintha egy halk szellő simogatná őket. Egy lepke és egy apró madárfészek tojásokkal rétegezi az életet, és finoman mesél a természet törékeny szépségéről. A paletta lenyűgöző keveréke a mély zöld leveleknek, élénk vörösöknek, lágy pasztell árnyalatoknak és a váza meleg, rusztikus narancsának, melyek kontrasztot alkotnak a tompa, sötét háttérrel, fokozva a drámaiságot és a textúrát.

A művész technikája rendkívül részletes és precíz, szinte tapinthatóan kidolgozott levelekkel és szirmokkal, amelyek arra hívják a nézőt, hogy vizuálisan érintse meg mindegyik virág puhaságát és törékenységét. A kompozíció organikusan áramlik, ugyanakkor minden elem gondosan elhelyezett, egyensúlyt teremtve a mozgás és a stabilitás között; a kacskaringós mákszárak kontrasztot alkotnak az alattuk lévő márványpárkánnyal. Érzelmileg a festmény csendes tisztelettel rezonál a természet múló pillanatai iránt – a törékeny szirmok úgy ragyognak, mintha egy pillanatra felcsillannának, mielőtt finoman lehullanának. Történelmileg ez a stílus a holland aranykor csendéletfestészetéhez tartozik, amely híres részletes realizmusáról és szimbolikus rétegeiről. A madárfészek és lepke megjelenítése az élet, a megújulás és a halandóság témáira utal, a művet a virágok közvetlen szépségén túli elmélkedő mélységgel ruházva fel.