A műalkotás a nézőket egy vibráló tableau-ba hívja, amely életben és találmányban robban ki a szín és textúra dinamikus használatának köszönhetően. Első pillantásra a figyelemfelkeltő virágkompozíció foglalja el a középpontot, szoborszerű formáik szándékos ecsetvonásokkal kerültek megragadásra, ami szinte tapinthatóvá teszi őket. A piros és rózsaszín tonusok energiával pulzálnak, melegséget árasztanak, míg a zöld és fehér kiemelések friss kontrasztot teremtik. Úgy tűnik, hogy ezek a virágok nyáresti szélben táncolnak, élve és készen állva, hogy túlcsorduljanak a vászonból.

A háttér, a földszínek és a játékos lila keveréke, érdekes kontrasztot nyújt a virágcsokorral, sugallva egy bőséges kertről, amely a üvegváza mögött rejlik. A művész festékek rétegezésének technikája mélységet és mozgást nyújt – meghívás a szemeknek, hogy barangoljanak a vásznon. Az érzelmi reakciók áradnak; a kép egyértelmű öröm és nosztalgia érzését ébreszti, emlékeztetve egy napfényes napra, amely a természet csodái között telt el. Ez a mű a vida ünneplése, megörökítve az ephemerális szépséget és tükrözve azt a kort, amelyben a szín és forma felfedezése túllépte a konvenciókat, megindokolva jelentőségét a művészet világában.