Ez a lenyűgöző műalkotás egy békés alakot mutat meditációs pózban ülve, amelyet a körülötte lévő jégszerű formákból visszaverődő lágy fény világít meg. A barlanghoz hasonlító környezet nyugalom légkörét teremti meg, ahol az idő mintha megállt volna, meghívva a nézőt az önmagába nézés és meditáció világába. A művész ellentétes árnyalatokat használ arany sárga és mélykék színekben, drámai kölcsönhatást teremtve a fény és árnyék között; a meleg tónusok úgy tűnik, az megvilágosodást képviselik, míg a hűvös színek a szellemi út hatalmas és mély voltát idézik fel.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a figyelmet a középső alakra irányítva harmonikus és egységes érzést sugallva a természettel és a kozmosszal. Roerich képessége, hogy a misztikus tájakat spirituális témákkal ötvözze, rétegeket ad hozzá a jelentéshez, bátorítva az élet természetéről és az megvilágosodás útjáról való töprengésre. Ez a munka a 20. század eleji kontextusba ágyazva rezonál a keleti filozófiák és spiritualitások iránti egyre növekvő érdeklődéssel, így nem csupán művészi teljesítmény, hanem egy történelmi kommentár is a világ hiedelmek kölcsönhatásáról. Miközben ezt a nyugtató barlangot szemléljük, úgy tűnik, mintha arra hívnának minket, hogy találjuk meg a saját béke pillanatonkat, eltévedve egy végtelen, szent térben.