Ebben a lenyűgöző műben szinte hallani lehet a lelki elkötelezettség suttogását, miközben egy csoport figura, hagyományos öltözetben, összegyűlik egy csendes térben, amelyet gazdag textúrával díszítettek. A környező építészet a falakban rejlő történelem sok történetét meséli el—majestikusan emelkedő ívek és bonyolultan díszített csempe, amely egy szép művészeti örökségre utal. A fény lágyan szűrődik be az ablakokon, finom árnyékokat vetítve, amelyek táncolnak a kőpadlón, nyugalmat és tiszteletet keltve. A középpontban egy férfi áll imádságban, kék árnyalatokba burkolózva, a békét és az elmélyülést megtestesítve; míg mások a spirituális gyakorlatukba merülnek, megmutatva egy időben megfagyott pillanatot.

Ahogy a néző szeme körbejár a kompozícióban, a világos területek és a mélyebb árnyékok közötti drámai ellentét mágneses mélységet teremt, meghívva az egyént, hogy gondolkodjon el a szent térbe rejtett történetekről. Több, mint műalkotás; a spiritualitás és a kulturális gyakorlat lényegével rezeg, tükrözve a művészi felfedezés korát. Az érzelmi hatás mély—érződik a kapcsolat egyértelműsége, mintha az ember szinte csatlakozhatna a imádkozókhoz, túllépve a vásznon, történelmi bizonyítékká téve hiszékenységet és mesterséget.