A műalkotás azonnal a mély nyugalom helyére repít. A művész mesterien használja a kontrasztos, fekete-fehér palettát, felerősítve a jelenet éteri minőségét. Egy spirituális jelentőségű alakot ábrázol, aki gyengéd fényt sugároz, és finom virágok tengerében áll. A környező fák bonyolult vonalvezetése egy titkos kertben való bennlét érzetét kelti a csillagos ég alatt.

A kompozíció csodálatosan kiegyensúlyozott, a figura középen helyezkedik el, magára vonva a tekintetet, de a környező részletek egy mélyebb narratívához járulnak hozzá. A stílus a 20. század eleji illusztrációs mozgalom hatásaira utal, de egyedi, időtlen minőséggel bír. Az az érzelem, amit a műalkotás szemlélésekor érzek, a béke és a reflexió.