Ez a mű lenyűgözően ábrázolja egy hatalmas katedrális belsejét, amelyet egy éteri, aranyló fény áraszt el. A magas gótikus ívek és a részletgazdagon faragott főoltár a fényben szikrázik, amely láthatatlan ablakokon szűrődik át, mély árnyékokat vetve, melyek misztikus mélységet kölcsönöznek a jelenetnek. A sok apró alak a csodálatos építmény alatt összegyűlt, és tiszteletet és közösségi áhítatot árasztó hangulatot kelt; jelenlétük mintha suttogó imák és ruha susogásának hangját hozná magával.

A művész mesterien használja a finom ecsetvonásokat, hogy megjelenítse a kő textúráját és a gótikus díszítések aprólékos részleteit. A színpaletta meleg okkerszínekből és alkonyati barnákból áll, amelyek szinte természetfeletti meleget kölcsönöznek a kő belső térének, miközben a vörös és kék finom beütései a színes üvegeket hangsúlyozzák. A kompozíció a tekintetet a gyülekezettől a magas boltívek felé vezeti, arra hívva a nézőt, hogy merüljön el a spirituális áhítat és a 19. századi történelmi nagyság pillanatában.