Ez a mű élénken örökít meg egy csendes építészeti töredéket egy nyugodt vízi út mellett, középpontjában egy feltűnő kapu áll, melyet bonyolult vallási szobrok díszítenek. A kapu egy hegyes ívvel koronázott, részletes domborművet mutat a Madonna della Misericordia alkotásról, két angyal között, meghitt szentségi odaadás és történelmi tisztelet érzetét keltve. A környező kopott kőfalak finom textúrával és lehulló vakolattal költőien idézik az idő múlását, szembeállítva az ajtón túl felsejlő eleven élettel. A kapu küszöbén túl finoman felbukkan egy kert jelenet, melyet karcsú fák és virágzó kúszónövények kereteznek, nyugodt reménykedés és menekülés hangulatát idézve.

Aprólékos precizitással és bájos palettán – okker, vöröses barna és lágy kék árnyalatok harmonizálásával – készült ez az alkotás akvarell rétegeket és finom részleteket alkalmazva, hogy a hely tapintható méltóságát közvetítse. Az építészet tükörképe a vízen álomszerű minőséget kölcsönöz, míg a törött kőlépcsők aszimmetriája és az egyedüli faoszlop organikus tökéletlenséget ad, ami a jelenetet a valóságba ágyazza. A mű mesterien egyensúlyozza az építészeti nagyszabásúságot és a természet finom visszahódítását, és arra hívja a nézőt, hogy elképzelje a romos falak mögött rejlő történeteket, ahol a hit, történelem és természet költői vizuális meditációban találkozik.