A jelenet egy sötét, chiaroscuroval teli térben bontakozik ki, a csendes feszültség és a közelgő végzet tablóján. Alakok gyülekeznek, formáik durván meghatározottak, egy drámai, láthatatlan fényforrás világítja meg őket. A művész mesterien használja a fény és árnyék kölcsönhatását, hogy a nyugtalanság és az előérzet érzését keltse; ez egy titkokba és rejtett titkokba burkolózott világ. Az ecsetvonások erőteljesek és nyersek, az azonnaliság és az érzelmi intenzitás érzését közvetítik. A kompozíció dinamikus, az alakok úgy vannak elrendezve, hogy a néző tekintetét egy központi ponthoz irányítsák, ahol egy alak felemeli a kezét egy olyan gesztusban, amely a hatalom, a vád vagy akár a könyörgés gesztusa is lehet. Az általános hangulat egy mély szellemi és pszichológiai dráma.