Ez a mű egy élénk spirituális víziót tár elénk merész és szinte szürreális színpalettával. Az előtérben breton női csoport látható fehér fejfedőkkel és sötét ruházattal, amelyeket határozott, céltudatos ecsetvonásokkal ábrázol, szoborszerű tömörséget adva neki. Arcaik az intenzív, imádkozó összpontosítást tükrözik, tekintetük felfelé irányul, vezetve a néző szemét a kép felső részéhez, ahol egy isteni találkozás bontakozik ki: Jákób küzdelme egy angyallal. Ez az éteri küzdelem egy lángoló vörös háttér előtt drámai feszültséget teremt, a színek fokozzák a pillanat érzelmi súlyát. A vastag, sima vörös foltok ellentétesek a fa törzsének lágy íveivel és a figurák szögletes formáival, misztikus áhítat légkörét idézik.

A technika túlmutat az impresszionizmuson, a szimbolizmus felé hajlik élénk, természetellenes színekkel és lapított térbeli perspektívával. A nézőt nem egy szó szerinti jelenetre, hanem inkább egy látomásszerű élményre hívja, amely kihívást jelent az érzékelésnek és serkenti a képzeletet. A határozott kontrasztok és a szokatlan nézőpontok érzelmi bevonódást váltanak ki; majdnem hallani lehet az imák suttogását és érezni a megjelenített spirituális küzdelmet. Az 1889-ben készült mű döntő pillanatot jelöl, amikor a művészet a szimbolizmus és a személyes spiritualitás révén mélyebb értelmet keresett, mély hatást gyakorolva a modern művészet alakulására.