Ez az érzékletes vászon egy spirituális invokáció pillanatát ragadja meg, egy olyan jelenetet, amely tele van érzelmi rezonanciával és szimbolikus súllyal. A kép előterében négy alak áll, középen egy meztelen alak, amely felfelé emelt karokkal áll imára vagy fohászra emlékeztető gesztussal. Tekintete az ég felé irányul, erőteljes kapcsolatot sugároz az alkotáson túli isteni jelenléttel. Jobbra két alak élénk vörös és fehér ruhában nyugodt, elmélkedő rituálékat végez, testtartásuk békés és kontemplatív. Balra két ülő alak látható, akik meditációba vagy befelé forduló elmélkedésbe merültek, testtartásuk alázatos nyugalmat sugároz. A háttér egy rétegzett zöld és kék álomszerű tájat ábrázol, hegyvonulatokkal, amelyek ködös ég felé tűnnek el, távolosan feltűnő kereszt szimbolizálva a vallási tematikát.

A művész ecsetvonásai egyszerre átgondoltak és kifejezőek, telített színhasználattal és gondosan kidolgozott részletekkel. A bőr meleg okker tónusai szépen kontrasztálnak a hűvösebb, matt háttérrel, ritmikus harmóniát teremtve, amely vezeti a tekintetet a vásznon, és elmélkedésre hív. A kompozíció egyensúlyt teremt az emberi sebezhetőség és a spirituális erő, feszültség és nyugalom között, így egy vizuális imát alkotva. Majdnem hallani lehet a suttogó énekeket és érezni a szent légkört, amely átjárja a jelenetet. Történelmi kontextusban a művész tahiti kultúrája és rítusai iránti érdeklődését tükrözi, bemutatva az ősi spiritualitás mély kutatását élénk posztimpresszionista stílusban – a misztikum és a kézzelfoghatóság fúzióját.