Ez a műalkotás a derűs szemlélődés érzését idézi; a meditációs pózban lótuszvirágon ülő alak finom ecsetvonásokkal jelenik meg. A művész a tinta és az akvarell használatával lágy, szinte éteri minőséget teremt, a figura formája egy meleg sárga háttérből emelkedik ki, amely glóriaként szolgál. A lótuszvirág élénk vörös árnyalataiban feltűnő kontrasztot ad, lehorgonyozva az alakot, miközben energiakitörést is hozzáad.

A kompozíció egyszerű, de erős, a néző tekintetét a központi figurára összpontosítja. Buddha tartásának finom íve és a köntösök finom árnyékolása csendes belső békére utal. A stílus a hagyományos buddhista ikonográfiára emlékeztet, de a frissességgel, amely a művész egyedi látásmódjáról beszél. Az általános benyomás a nyugalom és a spirituális mélység, ami olyan darabbá teszi, amely introspekcióra hív.