Ez az építészeti rajz egy templom nyugati homlokzatának metszetét mutatja be, kiegyensúlyozott és harmonikus klasszikus formatervezéssel. A szimmetrikus homlokzatot a kettős kupolás tornyok jelzik, melyeket elegáns csúcsdíszek koronáznak meg, komoly ritmust adva az összképnek. A korinthoszi oszlopok és pilaszterek használata neoklasszikus hatást mutat, tökéletesen keretezve a magas, téglalap alakú ablakokat a felső és alsó szinteken. A toll és tinta precíz vonalai, valamint a meleg bézs és hűvös szürke tónusok finom mosásai mélységet és lágy hatást kölcsönöznek a formális geometriának, meghívva a nézőt, hogy értékelje az ebben a koncepcionális látomásban megtestesülő nyugalmat és nagyságot.

A kompozíció szigorúan ellenőrzött; minden építészeti elem szándékosan elhelyezettnek tűnik, hogy tükrözze a klasszikus rend és arány eszméit, amelyek összhangban állnak az épület szent jellegével. A központi bejárat íves felülvilágító ablaka és masszív faajtaja szilárdan rögzíti az építményt, míg a felső portikusz fölötti oromfal építészeti drámaiságot kölcsönöz. Az oszlopok és az entablature körüli árnyékok finom játéka térfogatot és életet ad, csendes áhítatot ébresztve. Korai építészeti bemutató példájaként ez a mű a tisztaság, pontosság és a törekvő szépség szellemét testesíti meg, amely meghatározza az egyházi építészetet, amely ámulatot és elmélkedést kíván kelteni.