A jelenet a kegyetlen valósággal tárul elénk, egy emberi dráma festménye, amelyet földszínű tónusok és drámai kontrasztok palettájával festettek. Egy szerzetes, aki egy hatalmas barna ruhába burkolózik, megragad egy férfit, akit kötéllel kötöttek meg. Arcuk intenzitással van tele, a félelem, az elszántság és talán a belenyugvás egyvelegével. A kompozíció nyugtalanító; az alakok sekélyes, meghatározatlan térbe vannak helyezve, fokozva a klausztrofóbiás atmoszférát. A művész ecsetvonásai merészek és zabolátlanok, ami a sürgősség és az erőszak érzését kelti. A vér foltot hagy a földön, egy szörnyű részlet, amely a tragédia lehetőségét hangsúlyozza. A háttérben egy épület magasodik, és alakok harcban vesznek részt másokkal. Ez a konfliktus zsigeri ábrázolása, a fény és az árnyék a jelenetben játszik, hozzájárul annak intenzív természetéhez, a nézőt a történések pillanatában ragadva.