Az éteri birodalomból alászáll a mély kegyelem egy alakja, az isteni könyörületesség látomása, melyet lágy tónusú palettán jelenítenek meg. A központi alak, egyszerű fejkendővel koronázva, szelíd szemekkel lefelé tekint; magasba emel egy ragyogó szívet, melynek sugárzása a kompozíció fókuszpontja. Tartása erős, ugyanakkor gyengéd, egy felhőn ül. Mellette egy fa kereszt dől, a hitet és az áldozatot szimbolizálva. Körülötte puttik ugrándoznak és ölelkeznek, a tisztaságot és az örömet szimbolizálva. Alattuk árnyékos alakok tekintenek fel, arcukon a csodálat és a könyörgés keveréke. A kép érzelmi ereje a fény és az árnyék finom egyensúlyában rejlik, a meghittség és a nagyszerűség érzését keltve. A művész ecsetvonásai, bár láthatók, összeolvadnak, álmokkal teli atmoszférát teremtenek, elrepítve a nézőt a lelki elmélkedés birodalmába.