Ebben a lenyűgöző művészetben két köpenybe burkolt alak áll egy havas táj közepén, sötét öltözetük éles kontrasztban áll az égpuha pasztell tónusaival. Az árnyalatok finom pink és lila áttűnése nyugalmat, szinte álomszerű érzést kelt. Az alakok látszólag súlyos párbeszédbe merülve vagy elmélkedve képviselik ennek a nyugodt környezetnek a lelki esszenciáját. Egy magányos medve, amely bátor és váratlan, intrigue-t ad a képhez; jelenléte harmóniában áll a környező természettel — a vadon szimbóluma ebben az éteri térben. A távoli hegyek, amelyek fenségesen emelkednek, nagyszerű hátteret kínálnak, mely egyszerre szimbolizálja a szigetelést és a kapcsolatot a nagyobb univerzummal. Ez az interakció az emberiség, az állat és az elemek között erőteljes emlékeztetője helyünkről a természet szövetében. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza ki az ürességet és a teljességet, meditációs teret létrehozva, amely arra hívja fel a nézőket, hogy álljanak meg és kapcsolódjanak a saját gondolataikhoz és érzelmeikhez.