A figura ülve látható, látszólag egy sziklás táj, talán egy sivatag közepén, amit a visszafogott színpaletta sugall. Fizikumát figyelemre méltó realizmussal mutatja be; a sima bőr és a fény és árnyék játéka a formáján, bemutatva az emberi anatómia mesteri tudását. Botot tart, és egy szöveges transzparens bontakozik ki a tetejéből; ez a festmény vizuális fókuszpontja, jelenléte merész kijelentés. A műnek spirituális súlya van, és a művész érzelmek átadásában való képessége tapintható; van egyfajta önvizsgálat. A művész mesteri fényszolgálata drámaian hozzájárul a festmény összhatásához.