A metszet két alakot ábrázol, talán idős nőket, akiket Goya jellegzetes nyerseségével jelenített meg. Az egyik, görnyedt és botra támaszkodó, nehezen hajlik meg, arcát egy kapucni takarja; szinte egy gyolcs. A testtartása az öregség súlyát és talán a bánatot, vagy talán a mély szemlélődést közvetíti. A másik figura, egyenesen állva, sötét, körbefogó köpenybe burkolózik, amely szintén eltakarja az arcát, a keze a levegőbe emelkedik.

A magabiztos vonalakkal kivitelezett kompozíció a nyugtalanság érzését kelti. Az alakok egy minimalista háttérben helyezkednek el, ahol egy fa részletei a külvilágra utalnak, de van egyfajta bezártság és elszigeteltség érzése. A durva vonalak és a fény és árnyék éles kontrasztja felerősíti az érzelmi mélységet, a létezés kimondatlan küzdelmeiről és az emberiség közös sorsáról beszélve.