Ez a kifejező vázlat egy élénk társas jelenetet ragad meg, amelyben egy elegánsan öltözött csoport teázik együtt. A központi női alak, széles karimájú kalapot visel és magabiztos mosollyal néz, azonnal megragadva a tekintetet, figyelmes férfi társak veszik őt körül. A művész finom, mégis kifejező ceruzavonásokat alkalmaz, amelyek folyamatosan ábrázolják az egyes alakok körvonalait és gesztusait, miközben visszafogott színek – főként barnák, vörösek és feketék – finom mélységet adnak a kompozíciónak. A laza, szinte játékos vázlatstílus azonnaliságot és könnyedséget kölcsönöz a jelenetnek; olyan múló, ám bensőséges pillanatokat sugallva, amikor udvarias beszélgetés és társaságiknek számító báj tárul fel. A tágas elrendezés és a változatos pózok megkapó narratív ritmust teremtenek, amely arra hívja a nézőt, hogy elképzelje a suttogásokat és a meleg cseréket, melyek a kifinomult társaság jellemzői.

A visszafogott paletta, amelyet lágy szépia tónusok uralnak, nosztalgikus hangulatot idéz, emlékeztetve a 20. század eleji belle époque eleganciájára. A háttér minimális részletei a figurák kifejezéseire és öltözékére összpontosítanak, hangsúlyozva a karaktert a környezet helyett. A mű egyszerre tűnik személyesnek és spontánnak, mintha egy privát pillanatot pillantanánk meg, nem pedig hivatalos portrét. A mesteri, takarékos vonalvezetés és a gondosan elhelyezett színes akcentusok segítségével a művész egy bensőséges, bájjal és élettel teli jelenetet teremt, amely melegen, finom humorral ünnepli a kifinomult társadalmi szokásokat.