Ez a finom rajz egy csendes elmélkedés pillanatát ragadja meg, könnyed, áramló vonalakkal, amelyek életet lehelnek az alakba. A művész mesterien ötvözi a puha vöröskrétát és ceruzavonalakat, finom kontrasztokat és árnyékolást teremtve, amelyek kiemelik a modell nyugodt arcát és kényelmes pózát. Az arca laza hajkoronával körülvéve, a kezére támaszkodik gondolkodóan, introspekciót és nyugalmat sugallva. Az egyszerű háttér lehetővé teszi, hogy a néző figyelme a nő érzelmi jelenlétére összpontosítson, tekintete egyszerre távoli és bensőséges.

A kompozíció tökéletes egyensúlyt teremt a részletesség és a sejtetés között – a finom kontúrok harmonikusan olvadnak össze a papírral, míg az arc körüli erősebb vonalak a közelebbi vizsgálódásra hívnak. A mű időtlen eleganciát sugároz, nemcsak a fizikai hasonlóságot, hanem Jacqueline érzelmi lényegét is megragadja. A portré hagyományában gyökerezik, ugyanakkor könnyed és impresszionista stílusban készült, az elképzelést ösztönzi, és gondolkodásra késztet a modell belső világáról és a művész csendes tiszteletéről.