A jelenet egy komor és sivár térben bontakozik ki, mintha egy kegyetlen cselekedet színtere lenne. Egy férfi, talán egy pap, egyszerű ruhákba öltözve, térdel, teste könyörgés vagy fájdalmas tiltakozás gesztusában csavarodva. Arca, egy grimaszban eltorzulva, sokat elárul a szenvedésről, amit elvisel. Az előtérben egy alak, fegyvert szorongatva, fölé magasodik, készen az ütésre. Két másik alak, sötétebb ruhákba burkolózva, figyeli a jelenetet, arcuk részben rejtve, mintha titkos cselekedet tanúi lennének. A fény és az árnyék használata, a művész technikájának védjegye, felerősíti a drámát, és kiemeli a pillanat nyers érzelmeit. A művész mesterien megragadja az áldozat kétségbeesését és a támadó hideg eltökéltségét, egy olyan jelenetet hozva létre, amely egyaránt szörnyű és mélyen megindító.