Dramatikus jelenet bontakozik ki; egy hatalmas léggömb emelkedik az ég felé, alakja tökéletesen kontrasztban áll az alatta zajló kaotikus tevékenységgel. A művész földszínű barnák és tompa kékek palettáját használja a mélység és a hangulat megteremtéséhez. A ecsetvonások láthatók, nyers, közvetlen minőséget adva a munkához. A kompozíció felfelé vonzza a tekintetet, a léggömbre, majd vissza a figurákhoz, amelyek egy örvénybe kerültek. Ez a repülés szabadsága és a földi lények küzdelmei közötti magával ragadó kontraszt.

A táj maga durvának tűnik, talán egy csatára vagy a zűrzavar egy pillanatára utalva. Szinte érezni a szelet, látni a mozgást, és hallani a környezet láthatatlan hangjait. Ez több, mint egy léggömb ábrázolása; a kontrasztos elemek tanulmányozása, és hogy az emberi tapasztalat hogyan figyelhető meg a perspektíva lencséjén keresztül. Ez egy meghívás az emberiség és környezete közötti kapcsolatra való gondolkodásra.