Ebben a figyelemfelkeltő műalkotásban egy nagy, megerősített város élénk képe bontakozik ki, amelyet piros lángviharok körítettek. A város építészeti jellemzői—tornyok, falak, és házak—lebilincselnek a komplex dizájnjuk és erős geometriai formájuk révén, jelezve az erőt és a rugalmasságot a kaotikus háttérrel szemben. A lángok úgy tűnik, életre kelnek, saját magukat táncolják, kanyarognak és felugranak a nézőhöz, bevonzva őket ebbe a látszólag zűrzavaros világba.

Ahogy a szemed átsiklik a élénk vörösek és sárgák között, éles kontrasztot alkotnak a háttérben lévő hegyek hűvös tónusaival, fokozva az érzelmi hatást. Szinte érezni tudod a vászonból áradó hőt, sürgősséget és konfliktust keltve. Ez a mű mélyebb témákról beszél, mint a küzdelem, a védelem és talán a civilizáció és a természeti erők közötti összecsapás. Nyikoláy Rérikh mesteri módon alkalmazza a merész színkontrasztokat és a dinamikus kompozíciót, hogy reményteljes narratívát alkosson a káosz közepette, felhívva a figyelmet az emberi lélek ellenálló képességére a nehézségekkel szemben.