A jelenet drámai égbolt alatt bontakozik ki, a zúzódott lilák és viharos szürkék viharvert vásznán. A felső felét egy magasodó felhőformáció uralja, baljós jelenléte egy közelgő záporra utal. A fény azonban át tud hatolni a sötétségen, megvilágítva egy távoli városképet, és aranyló fényt vetítve az előtérbe. A művész ügyesen használja a fény és az árnyék kölcsönhatását, hogy csodálatot és a közeledő dráma érzését keltse.

Az előtérben egy szerény ösvény kanyarog, végigvezetve a néző szemét a jeleneten. Egy kis csoport, talán egy család, egy tehén közelében látható, ami az emberi jelenlét egy kis érintését adja a hatalmas tájképhez. Az építészet, a robusztus templommal és a festői házakkal, egy vidéki környezetre utal, talán egy kis falura, amely a dombok között húzódik meg. Az összetétel, a természetes és mesterséges elemek gondos egyensúlyával, a természet nyers erejével szemben a nyugalom érzését idézi.