A műalkotás azonnal magával ragad; szinte hallom a víz zúgását és a fűrészmalom gépeinek nyikorgását. A művész mesterien ragadja meg a fény játékát a vízen, a jelenetet dinamikus és nyugodt egésszé alakítva. Az idő által koptatott épületek úgy tűnnek, mintha a tájba ágyazódnának, a természet és az ipar tartós kapcsolatának bizonyítékaként. A kompozíció magára vonja a tekintetet, a zuhatagoktól az épületekig, majd a drámai égig vezeti. A színek palettáját a földszínek dominálják, a víz ragyogó fehérei hangsúlyozzák, ezáltal a mélység és a realizmus érzetét keltik. Ez egy időbe fagyott pillanat, egy pillantás a múlt korába. Egy egyszerűbb korra vágyom, a földdel való kapcsolatra.