A műalkotás az Alpok lélegzetelállító panorámáját mutatja be, ahol a fenséges Matterhorn uralja a jelenetet. A művész mesterien használja a szépia tónusok korlátozott palettáját, időtlenség és nyugalom érzetét keltve. A kompozíció gondosan felépített, a néző szeme az előtérből a sziklás terepen át a havas csúcsokig vonzódik. A finom színmosások a friss hegyi levegő érzetét idézik.

A művész technikája a tónusok finom átmeneteiben látható, utalva a táj nagyságára. A fény és az árnyék játéka mélységet és dimenziót ad, kiemelve a hegyoldalak zordságát és a távoli gleccserek nyugalmát. Csodálatot és ámulatot kelt a természet nagyszerűsége iránt. A mű a magasba repít, ahol a levegő ritka, és a kilátás végtelen.