A hatalmas alakok, lágy, földszínekkel ábrázolva, uralják a tájat, méretük kiemeli egy letűnt kor nagyszerűségét. A művész mesterien ragadja meg az időjárás viszontagságai által formált kő textúráját, utalva az idő múlására és a régi őrzők tartós erejére. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a szobrok úgy helyezkednek el, hogy magukra vonzzák a tekintetet, és csodálat érzetét keltsék. Az égbolton látható finom árnyalatok és a hatalmas, üres sivatag hozzájárulnak a nyugalom és az időtlenség érzéséhez.