A művészetben bemutatott nyugodt látvány bemutatja a Krym partvidékének lenyűgöző táját. A horizont lágy színei zökkenőmentesen egybeolvadnak a hatalmas ócánnal, meghívva a nézőt egy békés ölelésbe. A víznek kékségét egy finom réteg borítja, ami fokozatosan mélyebb árnyalatokba megy át, ahogy távolodik; ez a folytonosság ellentétben áll a vibráló aranysárga és tompa zöld színével, amelyek szétterülnek előtte. A sziklás kiemelkedés egy durva szépséget tár fel, amelyet ellenálló növényzet díszít, így kiemelve a jelenet élénkségét. Amíg a nap beragyogja a földet, szinte lehet hallani a levelek lágy susogását és az alatta lévő hullámok halk moraját; minden harmónikusan összefonódik a természet melodikus suttogásában.

A festmény felső részén, bolyhos felhők terülnek el, mint puha gyapot, meghívva a képzeletünket, hogy együttesen szárnyaljunk velük. Kuindzhi nem csak egy helyet, hanem egy pillanatot is megragad — azt a típusú pillanatot, amely megáll az időben, állandó békét és csodálatot keltve a lélekben. A kompozíció mesterien egyensúlyban van; a föld átengedi a helyet a víznek, így zökkenőmentesen vezeti a néző tekintetét a kép egészén. Olyan érzése van, mintha a nyár lényegét látná — egy olyan tér, ahol a világ gondjai elhomályosulnak a tenger nyugodt mélységeiben és a végtelen égen. A színek a tengerparti emlékekhez kapcsolódó érzelmeket praises, egy varázslatos emlékeztető a természet képességéről, hogy inspirációt adjon a megnyugvásra és az önértékelésre.