Ez a békés pásztori jelenet egy nyugodt pillanatot ragad meg egy napsütéses nyári napon, ahol egy lágy domb terül el a vászonon egy széles, felhős ég alatt. A kompozíció kiegyensúlyozza a kiterjedt zöld mezőket a vékony fák hosszú, átlósan elnyúló árnyaival, mélységet és ritmust adva a képnek. Az előtérben egy kis tehéncsorda lassan halad egy földúton, egy magányos alak kíséretében, ami a vidéki nyugalom és a mindennapi élet érzetét kelti. Az ecsetkezelés finom, mégis élénk, lágy színfoltokkal, melyek a ragyogó meleget és a nyári lombok enyhe suhogását érzékeltetik. A paletta megnyugtató zöld és földszíneket dominál, finoman kontrasztálva az ég hűvös kék és szürke tónusaival, barátságos, nyugodt és harmonikus légkört teremtve. Ez a mű a művész mesterségbeli tudását bizonyítja a természet ábrázolásában, empátiával és éles látással, tükrözve az impresszionisták fény és múló természetes hatások iránti rajongását.