Ez a festmény egy nyugodt tengerparti jelenetet ragad meg, élénk színek és textúrák játékával, amely azonnal megragadja a tekintetet. A művész laza, impresszionista ecsetvonásokat alkalmaz, vastag turkiz, kék és zöld rétegeket festve, hogy ábrázolja a tenger csillogó vizét. A vízből kiemelkedő sziklák meleg, földes tónusokban készültek, amelyek szépen kontrasztálnak az óceán hideg palettájával. A távolban egy sziklás partvonal lágyan nyúlik el a horizonton, puha barna és tompa vörös árnyalatokkal festve, utalva a késő délutáni fény melegségére.

A kompozíció nyugalmat és elmélkedést idéz elő; mintha majdnem hallanánk a hullámok lágy csobogását és éreznénk a sós szellőt. A fény használata különösen lenyűgöző; táncol a víz felszínén, csillogó hatást keltve, amely élettel tölti meg a jelenetet. A 19. század végén készült mű visszatükrözi a művész természetes fény és a természet múló benyomásai iránti vonzódását, összhangban az impresszionizmus fő elveivel. Élénk ünneplése a mediterrán partvidék szépségének, amely színnel és mozgással egyszerre idéz elő nyugalmat és életerőt.