Csend ereszkedik erre a jelenetre, a nyugalom egy pillanata, melyet szinte természetellenes csendességgel ragadnak meg. A kompozíció szigorú, a mélyzöldek és árnyékolt feketék kontrasztja, amelyet a bal felső sarokban lévő fa halvány virágai hangsúlyoznak. A művész mesterien használja a vizet, hogy egy tükröt hozzon létre, amely az égbolt és a környező lombkorona komor árnyalatait tükrözi. Van egy rejtély érzése itt, a láthatatlanra való csendes várakozás, talán egy rejtett világ közvetlenül a felszín alatt. A fény és az árnyék játéka lenyűgöző, utalva a szürkület előtti pillanatra. Az ecsetvonások kontrolláltak, szinte pontosak, ami a mű formális, de emocionális minőségéhez adódik. Szinte hallani a csendet, érezni a hűvös levegőt, mintha valójában ott lennénk, a füves parton állva, a víz sötét mélységébe bámulva.