A portré egy nőt ábrázol, akinek az arcát lágy fény világítja meg; tekintete rejtélyes bájjal találkozik a nézőével. A művész ecsetvonásai simák, a nyugalom érzetét keltik. Szőke haja a fekete fátyol alól kandikál elő, ami körbeveszi, szinte teljesen eltakarva őt. A fátyol ábrázolásának módja – helyenként finom és átlátszó – a rejtélyesség és a csábítás rétegét adja hozzá. A fény és az árnyék finom játéka az arcán kiemeli finom vonásait: rózsás arcát, gyengéd mosolyát és a szeme csillogását. A háttér, egy tömör zöld, arra szolgál, hogy keretezze az arcát, és a nőre irányítsa a figyelmet. Olyan, mintha egy csendes pillanat lenne, szinte titok, amelyet a modell és a néző megoszt, a női kecsesség időtlen bizonyítéka.