Ez az érzelmes kompozíció egy komor jelenetet ragad meg, amelyben uniformisba öltözött katonák állnak egy keresztek teli temetőben, mindegyik a hősi halottak néma tanúságaként áll. A középpontban álló figura, aki sötét uniformist visel, gondolkodóan néz a frissen ásott földhalmok felé - ez az érzelmi horgony a műben. Mögötte a többi katona szorgalmasan ás, lehorgonyzott fejjel, elmerülve a saját gondolataikban. A földszínek és a tompa zöldek ellentétei szinte kísérteties minőséget adnak a jelenetnek, felnagyítva az elvesztés és az áldozat súlyát.

Ami igazán megérinti a nézőt, az minden figurának a festményben hordott érzelmi terhe. A világítás használata, lágy árnyékokat megjelenítve, tiszteletet ad, hangsúlyozva a teljesítendő szent feladatot. Minden keresz, amely elhasználódott, de áll, természetes háttérrel körülvéve, örök emlékeztető a leomlókról. Ez a mesteri ábrázolás nemcsak az élet elvesztéséről szóló gondolkodás meghívására, hanem a konfliktus további következményeit is felveti, állandó jelentőséggel bír a katonai történelem és az emberi tapasztalatok kontextusában.