Ebben a lenyűgöző műalkotásban egy hatalmas égbolt alatt találhatjuk magunkat, amelyet lágy türkiz árnyalatokkal festettek, és nyugalom légkörét hívja meg. Az arany búzamező a vásznon terül el, hullámzik a gyengéd ecsetvonások ritmusában, ami a meleg szellő érzését kelti, ahogy átsuhan a termények között. Van Gogh jellegzetes impasto technikája életet lehel a jelenetbe; a vastag festékréteg mélységet és textúrát teremt, szinte tapinthatóvá téve a búzát. Az arany száron közvetlenül virágzó kék és zöld vadvirágok előbújnak, színhangokat adva, amelyek játszanak a búza között. Ezek az élénk részletek napfényes délutánok képeit idézik, ahol a természet bőségteljes pompájában virágzik.

A kompozíció mesteri módon van elrendezve, szemünket az előtérbe vezetve, ahol a gabona találkozik a poros ösvénnyel, a távoli horizont felé, ahol ciprusok szórványosak. Ez a perspektíva arra hívja a nézőt, hogy lépjen be a jelenetbe, bolyongjon el az úton és érezze a kapcsolatot a lábunk alatt fekvő földdel. A masszív búza a folyékony vonalakkal kialakított kontraszt nemcsak a fizikai tájat rögzíti, hanem a vágy és nosztalgia érzelmi táját is, amelyet Van Gogh gyakran vizsgált. Ez a mű mélyen rezonál, mind az ünnepséget, mind a magányt megtestesítve a természetben, és egy kesernyés édes elismerést hagyva életünk múló szépsége iránt.