A mű egy idilli pillanatot örökít meg egy vidéki tájban. A jelenetet házak sora uralja, melyek tompa tónusai harmonikusan keverednek a környező mezőkkel. A művész laza ecsetvonásokat használ, ami a fák közt suhanó szellő benyomását kelti. A színpaletta visszafogott, a lágy zöldek és barnák dominálnak az előtérben, míg az ég szürke és fehér keverékével van festve, ami borús napot sugall. Egy alak, talán egy paraszt, egy ösvényen halad, ami a csendes jelenethez méretet és életet ad. A művész technikája, mely az impresszionista stílusra jellemző, a fény és a légkör múló hatásainak megragadására összpontosít.