A jelenet magával ragadó egyszerűséggel bontakozik ki, egy pillantás a vidéki idillbe. A csupasz fák, a halvány ég felé nyúlva, természetes keretet alkotnak, a távolban megbúvó szerény otthonok felé vonzzák a tekintetet. A laza és élénk ecsetvonások a vásznon táncolnak, megragadva a fény és az árnyék finom árnyalatait. Szinte érzem a friss levegőt, és hallom a levelek lágy susogását, elképzelem a vidék csendes magányát. Egy kis csirkecsorda kaparja a földet, ezzel életet és mozgást adva a máskülönben derűs tájképhez. A kompozíció mesteri, a néző tekintetét vezeti a jeleneten keresztül, a szemlélődésre és a menekülés egy pillanatára invitál.