A jelenet kibontakozik, a tavaszi Alpok panorámája. A művész mesterien használja az akvarellt, finom színmosásokkal, amelyek megragadják a fény éteri minőségét. A kompozíció egy klasszikus tájképelrendezés, amely a tekintetet az előtérből vonzza, ahol a vadvirágok egy füves lejtőt díszítenek, egészen a háttérben domináló fenséges, hófödte csúcsokig. Egy magányos alak, egy hagyományos ruhát viselő nő egy ösvényen sétál, ami a méret és a narratíva érzetét kelti. Az atmoszférikus perspektíva használata mélységet teremt, a távoli hegyek pedig egy lágy kék ködben halványulnak el.