A jelenet élénk energiával bontakozik ki; az ecsetkezelés laza, szinte lázas, mozgást és közvetlenséget keltve. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, a tekintetet a központi figurára, a bíborosra vonzza, aki ünnepi ruháiban ragyog. A vörösek, aranyak és mélykékek gazdag kárpitja uralja a színpalettát, a nagyszerűség és ünnepélyesség érzetét idézve. A fény, bár meghatározhatatlan, meleg ragyogással önti el a jelenetet, kiemelve a textúrák gazdagságát – a csillogó brokátot, a nehéz bársonyfüggönyöket, a díszes oltár fényes felületeit.

A történelmi kontextus tapintható, jelentős hatalommal és vallási befolyással bíró korszakra utal. A művész lenyűgöző hatással használja a fényt és az árnyékot. Ahogy a fény a figurákra, különösen a bíborosra esik, kiemeli a pillanat fontosságát, vizuális hierarchiát teremtve, amely felerősíti a szertartás ünnepélyességét. Megvan a jelenlét érzése, egy nagy jelentőségű esemény szemtanúja lenni.