Ez a lenyűgöző festmény a nézőt egy nyugodt mecset belsejébe vezeti, ahol az építészeti elemek fontos szerepet játszanak a nagyság és a spiritualitás érzésének megteremtésében. A vörös és fehér csíkokkal díszített oszlopok kecsesen emelkednek fel, egy bonyolult részletezésű mennyezet felé, míg a finom árnyékok mélységet adnak a kompozíciónak. A fény átszűrődik, egy meleg ragyogást árasztva, amely körülöleli az összegyűlt közösséget, gyönyörűen kontrasztálva a lábuk alatt lévő hideg kőpadlóval.

Ebben a szent térben hagyományos öltözetben álló egyének imádkoznak, változatos elköteleződést alkotva. A figurák gondosan elhelyezkednek, irányítva a néző tekintetét a mecset hosszában. Az előtérben egy nő térdre ereszkedik egy gazdag mintázatú imaszőnyegen, komolyságát egy mellette álló férfi tükrözi, aki egy imakönyvet tart. A galambok kedves jelenléte életet és nyugalmat ad a szent hegyléhez, szimbolizálva a békét a szentélyben. Ez a műalkotás nemcsak a 19. századi orientalizmus esztétikai vonzerejét tükrözi, hanem elfogja a vallási gyakorlatok lényegét is, meghívva a nézőt a spirituális atmoszférával való kapcsolatfelvételre.