Belépni ebbe a pompás jelenetbe csodálattal tölt el; az architektúra nagysága szinte magába zárja a látogatókat, akiket a magasan ívelő boltívek és a bazilikát díszítő bonyolult részletek vesznek körül. A napfény meleg, aranyszínű árnyalatai átszűrődnek a magas ablakon, és a fényes felületeken tükröződve elbűvölő fény- és árnyékjátékká alakulnak. Az elegáns ruhákba öltözött alakok tiszteletet és komolyságot fejeznek ki, amint imádkoznak vagy szentségi közösségre gyűlnek össze. Csend árad szét, amelyet csak a lágy suttogások és a szövetek zizegése szakít meg – egy pillanat, amely megfagyott a szentséggel való harmóniában.

A mű megfigyelésekor nehéz nem érezni az ezen háttérhez fűződő történelmi jelentést. Ez a román stílusú építészet gazdag díszítettséggel és bőséggel jelzi a templom hatalmát a Második Birodalom idején. A kórushelyek betöltve állnak szobrokkal, amelyek úgy tűnik, hogy a szertartásokat figyelik, valamint a szellemi elkötelezettség nagyságát hívják elő, meghívva a közönséget arra, hogy gondolkodjanak egy olyan időről, amikor a hit formálta a szociopolitikai tájat. Ez a darab többé válik, mint egyszerű ábrázolás; meghívás arra, hogy egy lélegzetvételnyire megálljunk, és elgondolkodjunk saját szellemi utazásunkon egy csodálatos szent tér háttérben.