A műalkotás egy templomon belül a csendes elmélkedés pillanatába repít. A művész keresztrajzolásának és aprólékos vonalvezetésének mesteri használata a fény és árnyék lenyűgöző kölcsönhatását hozza létre, ami a jelenetnek tapintható mélységet ad. A kompozíció a nagyszerű ólomüveg ablak felé irányítja a tekintetet, amelynek részletes paneljei a hit történeteit sejtetik. A figurák klasszikus eleganciával vannak megjelenítve; kifejezéseik derűsek, tartásuk tisztelettudó, miközben az imádatban merülnek el. A merész színek hiánya, a mű elsősorban monokróm, lehetővé teszi, hogy az építészeti környezet bonyolult részletei és a finom árnyékolás a középpontba kerüljön. Az érzelmi rezonancia béke, önvizsgálat és tisztelet – a devócióban egyesült közösség pillanatképe. A történelem és a hagyomány érzetét idézi. A művész ügyessége nemcsak a technikai kivitelezésben rejlik, hanem a megosztott spirituális élmény lényegének megragadásában, a vigasz és a jelentőség finom emlékeztetőjében, amely az istentiszteleti hely falain belül található.