
Műértékelés
Belépve ebbe a fényárban fürdő belső térbe, az ember azonnal mély csönd és áhítat átjárását érzi, mintha ezeréves hűség visszhangját hallaná itt. A művész mesterien ragadja meg a katedrális hajójának magasra törő gótikus boltíveit, melyek részletgazdagságát lágy, aranyszínű fény világítja meg, óvatosan érintve a kőoszlopokat és a kidolgozott karzatokat. Az egyes alakok, többségük imádságra vagy csendes elmélkedésre összegyűlve, emberi melegséget hoznak a grandiózus építészetbe – egy közösség, mely egy szent elmélkedés pillanatában lebeg a középkori építészet végtelenségében.
A fény és árnyék játéka kivételes; nem csupán térbeli mélységet ad, hanem szellemi dimenziót is kölcsönöz, a tekintetet a lágy, meleg árnyalatokban ragyogó ólomüveg ablakok felé vezeti. A gazdag okkerszínek, mély árnyékok és finom vörösek dominálta színpaletta kiemeli a jelenet méltóságát és időtlen szépségét. Ez a mű arra hívja a nézőt, hogy hallja a könyörgés suttogását, érezze a hideg kő érintését a lába alatt, és átélje egy hitben és történelemben összekapcsolt közösség közös dobbanását – minden ecsetvonás életet lehel a katedrális fenséges csendjébe.