A jelenet drámai módon bontakozik ki; a művész mesterien használja a fényt, hogy irányítsa a szemünket. Egy éteri fénycsóva tör ki az égből, megvilágítva egy galambot – a Szentlélek szimbólumát –, amint a központi alakok felé ereszkedik. Ez a mennyei beavatkozás a fókuszpont, amely azonnal a szent pillanathoz vonz minket. A művész ügyessége a figurák izmos testének ábrázolásában nyilvánul meg, amely erőt és sebezhetőséget egyaránt közvetít. A kompozíció dinamikus, egyértelmű mozgásérzékkel. A fény és a sötétség közötti kontraszt tapintható rejtély- és ámulatérzést kelt, fokozva a jelenet érzelmi hatását.