Egy komor, nyugtalanító jelenet bontakozik ki előttünk, egy kétségbeesés örvénye, amelyet nyers, könyörtelen pillantással rögzítettek. A metszet szemcsés textúrája szinte tapintható, mintha kinyújthatnánk a kezünket, és érezhetnénk a rögtönzött ágyak durva szövetét vagy a figurák érdes bőrét. A kompozíció kaotikus, mégis aprólékosan rendezett, a tekintetet a háttérben összecsoportosult formákról az előtérben lévő figurákra irányítva, mindegyik a szenvedés tanulmánya. Ez az árnyékok és a tompa tónusok világa, a vibráló színek hiánya fokozza a borús érzést; az emberi ellenállóképesség bizonyítéka a nyomasztó nehézségekkel szemben. A művész vonalak és árnyékok mesteri használata olyan mélységérzetet kelt, amely közvetlenül a jelenetbe vonz, és arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk a jelenet valóságával.