Ez a mű azonnal a káosz és a kétségbeesés érzését idézi; a fény és az árnyék éles kontrasztja fokozza a nyugtalanító légkört. Látunk egy csoportnyi alakot, némelyikük gyermekeket vagy csomagokat visz, akik látszólag egy láthatatlan borzalom elől menekülnek. Arcukon a félelem és az elszántság keveréke látható, a gond vonalai mélyen bevésődtek kifejezéseikbe. Egy kutya, talán elhagyott vagy ugyanúgy megijedt, a háttérben szalad, ami sürgető érzést kelt. A szemcsés textúra és a laza vonalak gyors kivitelezésre utalnak, ami az intenzív érzelem pillanatát ragadja meg, nem pedig egy tökéletesen megjelenített jelenetet. Szinte hallom a lihegést és a lábak surlódását, a kétségbeesett biztonságkeresést. Az alakok oly módon vannak összetömörülve, amely szolidaritást és elszigeteltséget is sugall; összeköti őket a közös élményük, de a szenvedésükben is magányosak.