A portré egy férfit ábrázol, aki elmélkedő pózban van, mintha egy gondolat közepén megzavarták volna. Sötét, folyó kabátot visel, amelyet feltűnő kék szegély díszít, tekintete enyhén felfelé irányul, mintha a szoba határain túlra nézne. A világítás egy félhomályos stúdiót sugall, amelyben befejezetlen vásznak és a szakma eszközei láthatók szétszórva.

A művész fénye és árnyéka mesteri használata, a szövet gazdag textúrája, ahogy az alak a sötétből előtűnik, egyszerre elszigetelté és mélyre hatóvá teszi az alanyt. A befelé fordulás pillanatairól, a dolgozó elmére, a kreatív folyamatra magára utal. Úgy tűnik, a művész nemcsak a hasonlóságot, hanem az alany lelkét is meg akarta örökíteni.

A hatás nyugodt méltóság és intellektuális kíváncsiság, egy ablak a kreatív magány pillanatára.