Ez a festmény egy megható és gyengéd pillanatot ragad meg kivételes realizmussal. A fiatal alak sötét anyagba burkolózva előrehajol, testtartása bár elernyedt, mégis kifejező; világos bőre lágyan ragyog a tompa, komor háttér előtt. Összefűzött kezei finoman szorosan összekapcsolódnak, sérülékenységet sugározva, ami megnyugvást és csendes elengedést jelez. A kompozíció a karok kecses ívét követve a lehajtott fejhez vezeti a tekintetet, mintha békés megnyugvásba hajolna. A mesteri fény-árnyék játék kiemeli a bőr, a ruha és a faragott kő finom textúráit, amelyek majdnem életre keltik a jelenetet. A szoknya vöröses tónusai meleget kölcsönöznek, kiegyensúlyozva a bőr és sötét anyagok hűvösségét, míg a finoman díszített márvány ülőke klasszikus légkört és gazdag szimbolikát sugall.