A jelenet tele van az intime kapcsolatok érzésével, megragadva egy elhalványuló pillanatot egy élénk környezetben. Egy fiatal nő, akinek tekintete részben meg van fordítva, eleganciát sugároz fehér, folyós ruhájában, amelyet egy puha kék szalag hangsúlyoz, emlékeztetve egy gondtalan napra a természetben. A festett ecsetvonások, tele forgásokkal és színhatásokkal, felfedik Renoir mesterművét, élettel töltve meg minden ecsetvonást. Hátteret sűrű levelek alkotják, amelyek egy lenyűgöző hátteret teremtenek, ahol a zöld árnyékok keretezik a főszereplőket, hangsúlyozva jelenlétüket ebben a természeti birodalomban.

A nő finom öltözéke éles kontrasztban áll a mellette álló férfi egyszerű öltözetével, dinamikus feszültséget teremtve a két figura között. Keze előre nyúlik, mintha meg akarná vezetni őt, ami egy baráti vagy játékos interakció történetét sugallja. A figurák elhelyezése meggyőzi a nézőt kapcsolataikról —egyszerre védő és spontán. Az általános színpaletta, gazdag földszínekből és élénk zöldekből áll, melegséget és romantikát kelt, érzelmi rezonanciára invitálva. Ez a darab nemcsak Renoir ikonikus impresszionista stílusát mutatja be, hanem utal a 19. század végén a társadalmi interakciók felszabadító szellemére is, egy olyan időszakra, amikor a növekvő középosztály elkezdett élvezni a szabadidős tevékenységeket a természetben.