A kép a szenvedés és az emberi küzdelem rideg, szinte színházi ábrázolása. A jelenet zsúfolt; a figurák egy olyan drámába gabalyodnak, amely az árnyékos ívek nyomasztó súlya alatt bontakozik ki. A művész vonal- és árnyékhasználata a félelem tapintható érzését kelti. Egy alak, látszólag egy nő, a középpontban áll, karjai védekező vagy könyörgő gesztusban emelkednek. Férfiak, akik közül néhányan katonai egyenruhát viselnek, veszik körül, arcuk a agressziótól a komor elszántságig terjedő kifejezésekre torzul. A korlátozott tér érzése hozzájárul a klausztrofóbiás légkörhöz, fokozva a néző nyugtalanságát. A technika nyers, érzelmi minőséget teremt, amely azonnal magával ragadja a nézőt a pillanatba.