A mű egy élénk képet nyújt a zsúfolt sétányról, ahol figurák bolyonganak egy széles sugárúton. Munch kifejező ecsetvonásai mozgásérzetet teremtenek; a színes öltözetbe öltözött figurák egyaránt tűnnek kapcsolódónak és elszigeteltnek a saját világukban. Figyeld meg, hogyan ad a színek—a világos árnyalatok és erősebb tónusok keveréke—dynamikát, a rózsaszín járda pedig kontrasztot alkot a környező épületek és fák hidegebb árnyalataival.

Ahogy alaposabban vizsgálod, a jelenet érzelmi súlya nyilvánvalóvá válik. Az egyedülálló figurák, különösen a középpontban álló nők, introspektív érzéseket ébresztenek a tömegben. Arcaik, bár stilizáltak, számos emberi érzelmet ragadnak meg—öröm, magány és kontempláció. Munch, a pszichológiai mélység mestere, a hétköznapi sétát mély kifejezések és társadalmi allegóriák vásznává változtatja, tükrözve a 20. század kezdetének társadalmi dinamikáját.